Oktatásfejlesztés a Tudásalapú társadalom érdekében 
 

Trendek, esettanulmányok, európai és hazai kontextus 
 
 
 

Háttéranyag helyi műhelyvitákhoz és az NFT II tervezéséhez 
 
 
 
 

Összeállította:

SZERETVE TANULNI EGYESÜLET

2006 
 
 

Szakmai partner (adatgyűjtés, fordítás, kiadványszerkesztésre előkészítés: ALTUSOFT KFT.) 

Köszönet a XVIII. ker. oktatási innovációs pályázati támogatásáért, 2006 
TARTALOMJEGYZÉK

1. A vállalkozási ismeretek oktatásának nemzetközi gyakorlata

1. 1. Bevezetés

Az oktatáspolitika alakítása egyre nemzetköziebbé válik. A XXI. század hajnalán ez világszerte egyre jobban kirajzolódó tendencia. Egészen a közelmúltig a magyar oktatási rendszer fejlesztése alapvetően belső tényezők és önálló belső döntések alapján határozódott meg. 1989 óta az oktatáspolitika kialakítása egyre inkább hatása alá kerül a nemzetközi fejlesztési és fejlődési trendeknek. Magyarország 1991-ben belépett az Európa Tanácsba, 1996-ban az OECD-be, 2004-ben pedig az Európai Unió tagjává vált. Az új évezred küszöbén a magyar oktatáspolitika kialakítására ható nemzetközi tényezők zöme az Európai Uniós belépéssel kapcsolatos. 

Magyarország olyan periódusban vált az Európai Unió tagjává, amikor a nemzeti oktatáspolitikák koordinációja az Európai Unión belül kiemelt jelentőséget nyer. Az úgynevezett „lisszaboni folyamatban” való részvétel a jövőbeni közös célkitűzések elérését irányozza elő az oktatásügy magyar irányítói, az oktatási szakértők, döntéshozók számára. Ez alapján az oktatási rendszer jövőbeni kialakítását a minőség és hatékonyság, valamint az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférési lehetőségek kritériumai határozzák meg döntően. 

Meggyőződésünk, hogy annak érdekében, hogy sikeresek lehessünk, alapvetően szükséges a nemzetközi oktatásfejlesztési trendekre, összefüggésekre, ezek között az Európai Unió vállalkozói készségek oktatására vonatkozó stratégiai elképzeléseire felhívni a figyelmet. 

Az alábbi áttekintés számos európai oktatás- és vállalkozásfejlesztési, valamint a vállalkozói készségek és ismeretek oktatására vonatkozó fejlesztéspolitikai kezdeményezésre, keretprogramra hívja fel a figyelmet, valamint vázol néhány fogalmi és értékelési keretet, amelyek közül több alkalmas lehet arra, hogy a szakterület magyar irányítói és a legfontosabb szakmai szereplők a jövőbeni saját fejlesztési programjukhoz és fejlesztési elképzeléseikhez ezeket is felhasználhassák. 

Áttekintésünk a vizsgált magyar közoktatási kínálatot  nemzetközi perspektívába helyezi és az a célja, hogy a magyar érdekelteket segítse abban, hogy segítségével reflektáljanak az EU vállalkozói készség-fejlesztésre vonatkozó oktatáspolitikai, humán-erőfejlesztési elképzeléseire, ezek fogalmi és értelmezési készletére. 

Az alábbiak megvilágítják, hogy az Európai Unióban mit értenek a vállalkozói ismeretek oktatása (entrepreneurial education) fogalma alatt, milyen eredményeket értek el az EU központi vállalkozás-fejlesztési, illetve humánerő-fejlesztési hatóságai. E fejezet végén az egyes tagállami oktatási kezdeményezéseit is felvillantjuk.

1. 2. A lisszaboni stratégia és a vállalkozási ismeretek oktatása

A vállalkozói ismeretek oktatása az Európai Unió stratégiai fejlesztési gondolkodásában meghatározó jelentőségű terület, nem csupán az általános stratégiai tervezés szintjén (Lisszaboni Stratégia 2000-2010), hanem az Európai Unió jelenlegi humánerő-fejlesztési és vállalkozásfejlesztési stratégiáiban egyaránt. A vállalkozói ismeretek oktatása olyan fogalmat jelöl, amelynek definíciója és aktív használata nem csupán az Európai Unió Oktatási és Képzési Részletes Humánerő-fejlesztési Munkatervébe (2001-2010) épült be, hanem az Európai Unió vállalkozásfejlesztési politikájába is (pl. 2003-as Zöld Könyv az európai vállalkozásokról).  

A 2000. márciusában tartott Lisszaboni Európai Tanács állam-, és kormányfői értekezlete leszögezte, hogy „az Európai Unió az globalizációból és a tudásalapú gazdaság kihívásaiból fakadó korszakos kihívásokkal szemben”. Ennek megfelelően az Európai Unió 2010-ig azt a kiemelt stratégiai célt fogalmazta meg tagállamai számára, hogy „az európai térség váljon a legversenyképesebb és a legdinamikusabb tudásalapú gazdasággá a világon, amely képes arra, hogy fenntartható gazdasági növekedést, több és jobb minőségű munkahelyet, valamint nagyobb szociális kohéziót hoz létre”. Ez a dokumentum hangsúlyozta többek között azt is, hogy a célok elérése nem csupán „az európai gazdaság radikális átalakítását”, hanem „a szociális ellátórendszer, valamint az oktatási rendszerek modernizációját is megköveteli”.  

Az Európai Tanács soha azelőtt nem szentelt ekkora teret az oktatási és képzési rendszerek fontosságának a gazdasági és társadalmi fejlesztési stratégiák jövőbeni megfogalmazásában az Európai Unió számára. Amennyiben az Európai Unió a legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő tudásalapú gazdaságot kívánja létrehozni a világon, ez párosul a fenntartható gazdasági növekedés, a jobb minőségű, minél több és jobb minőségű munkahely és erősebb szociális kohézió létrehozásával. (Európai Tanács, Lisszabon, 2000. március). Ezt a gondolatmenetet és célrendszert követve, 2002-ben az európai állam-, és kormányfők azt is megfogalmazták már, hogy 2010-re Európa váljék a világ vezető oktatási és képzési térségévé minőségi tekintetben. 

Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, alapvető változásokat igényel az oktatási szféra egésze számára az európai kontinensen. Ezt a folyamatot minden tagállam nemzeti hagyományai és sajátosságai alapján viszi véghez, és a tagállamok szoros együttműködését igényli európai szinten, amely magába foglalja a közös tapasztalatok megosztását, valamint közösen megfogalmazott célok definícióját, a követendő gyakorlat tapasztalatainak felhasználását („nyitott koordinációs eljárás módszere”).  

Az új kormányzati közpolitikák kultúrája arra irányul, hogy a fennálló kormányzati intézmények működését megfeleltesse a társadalmi igényeknek, mégpedig folyamatos társadalmi és szakmai konzultáció és párbeszéd révén, amely egyaránt hat a döntéshozatali folyamatra és az oktatási szférán belül az oktatásirányítás egészére egyaránt.  

Az európai integrációs folyamatok az európai újraegyesülés kihívásai jelentős hatást gyakoroltak az oktatási szféra pénzügyi és adminisztrációs fejlesztési irányaira egyaránt. E tényezők hatására felértékelődött a szektorális alágazati szakpolitikai kérdések egyeztetése, kiemelten a foglalkoztatáshoz vezető oktatásfejlesztés kérdésköre és e területek összekötése, valamint a regionális fejlesztés, valamint a szociálpolitikai kérdések integrált kezelése, ezek összekapcsolása egy egységes humán-erőfejlesztési stratégiává. 

Az oktatásirányítás eszközrendszere nagymértékben átalakul az úgynevezett „nyitott koordinációs eljárás módszerének” európai szintű kezdeményezése és gyakorlata révén, amely a lisszaboni stratégia részét is képezi.  

Mivel ennek az új közpolitikai fejlesztési eljárásnak kiemelt jelentősége van a vállalkozói ismeretek oktatása területén (gazdasági versenyképességre való nevelés, munkaerő-piaci és oktatási-fejlesztési prioritások összekötése, stb.) hasznosnak ítéljük a nyitott koordinációs eljárás mechanizmusának rövid bemutatását e ponton.

1. 3. A nyitott koordinációs eljárás az Európai Unió humán-erőfejlesztési döntéshozatalában

Ez az együttműködési módszer új kooperációs keretet kínál a tagállamok számára, amely egyaránt tekintetbe veszi és tiszteletben tartja az oktatásfejlesztésre vonatkozó nemzeti oktatáspolitikák konvergenciáját, valamint a közösen megfogalmazott oktatásfejlesztési célok elérésének prioritását. Ez az együttműködési és döntéshozatali módszer alapvetően az alábbi pilléreken nyugszik:

• a közösen kialakított célok megjelölése, definíciója;
• közösen meghatározott mérési eszközök meghatározása (statisztika, indikátorok), amelyek olyan eszközrendszerrel vértezik fel az egyes tagállamokat, hogy megítélhessék pozíciójukat, és pontosan értékelhessék az elvégzett munka minőségét, a megfogalmazott célokhoz viszonyítva;
• komparatív együttműködési kooperációs eszközök létrehozása, amelyek elősegítik az innovációt, javítják az oktatás és képzés minőségét, hatékonyságát (többek között a legjobb munkamódszerek és együttműködési tapasztalatok megosztása valamint a leginnovatívabb kísérleti projektek bemutatása révén, stb.)

Annak érdekében, hogy megfogalmazzák mozgásterüket és hozzájárulásukat a lisszaboni stratégia megvalósításához, az Európai Unió miniszterei 2001-ben jelentést fogadtak el az oktatási és képzési rendszerek jövőben célkitűzéseiről (2001 - Report on the future objectives of education and training systems). Ez rögzíti a közösen meghatározott célkitűzéseket 2010-es határidővel. Ez alapján az Európai Bizottság és az Oktatási Miniszterek Tanácsa, történetében először, 2002-ben 10 éves munkaprogramot fogadott el, amelyet a nyitott koordinációs eljárás módszere révén kívánnak elérni. Ezt az Európai Tanács elfogadta és ez alapján létrejött az Európai Unióban egy új minőségi, stratégiai együttműködési keret az oktatási és képzési rendszerek fejlesztésére. Az Oktatási Miniszterek három kiemelt célkitűzést fogadtak el oktatás- és képzéspolitikai fejlesztés számára, 2010-es határidőre. Az Európai Unió polgárai számára megfogalmazott célok az alábbiak:

• az Európai Unió oktatási és képzési rendszereinek minőség és hatékonyságjavítása,
• annak biztosítása, hogy az oktatási és képzési rendszerek mindenki számára elérhetőek,
• az oktatás és képzés szféráinak elérhetővé tétele a társadalom egésze és a közszférák számára.

E három kiemelt politikai célkitűzés elérése érdekében az Oktatási Miniszterek Európai Tanácsa 13 specifikus célkitűzést is megfogalmazott, amelyek az oktatási és képzési rendszerek különböző szintjein és típusain (formális, nem-formális és informális szintek) fogalmazzák meg azokat az eszközöket, amelyek révén az élethosszig tartó tanulás folyamata megvalósítható. Az oktatási és képzési rendszerek minőségének kiemelten az alábbi területeken kell fejlődniük minőségi tekintetben:

Pedagógusképzés, alapkészség-fejlesztés, az információs és kommunikációs technológiák oktatása, integrációja, a fejlesztési befektetések hatékonyságnövelése, idegen nyelvoktatás, életvezetési oktatás az élethosszig tartó tanulás folyamatára, az oktatási és képzési rendszerek megszigorításának rugalmasságának növelése, hogy azok mindenki számára elérhetővé, nyitottá váljanak, társadalmi mobilitás-fejlesztés, a társadalomismeret oktatása. 

A fenti munkaprogram megvalósításán az elmúlt két évben számos munkacsoport dolgozik az Európai Unió, az Európai Bizottság felkérésére. Ezekben 31 országból képviseltetik magukat az oktatáspolitikai szakértők és döntéshozók annak érdekében, hogy a fejlesztési célok az egyes nemzeti oktatási rendszerekben megvalósuló tapasztalatok kicserélése révén tanulmányutak, kölcsönös értékelési programok segítségével mielőbb megvalósulhassanak.  

A 2002-ben az Európai Bizottság által felállított indikátor és értékelési munkacsoport támogatásával a fejlesztési folyamat egészének értékelése és monitoringja új indikátor és értékelési eszközök létrehozásával válik lehetővé. 2002-ben az Európai Bizottság Oktatási Miniszteri Tanácsa 10 éves munkaprogramot fogadott el, amelynek keretében a vállalkozói ismeretek és készségek fejlesztésének oktatása önálló oktatásfejlesztési célkitűzéseket és munkaprogramot fogalmazott meg, 3.2 Célkitűzés – a vállalkozói készségek szellemiségének fejlesztése címmel. 

Ez a munkaprogram számos új eredményt hozott e pedagógiai szakterület fogalmi apparátusának tisztázására, egységestésére, valamint innovatív kezdeményezések elindításában játszott katalizátor szerepet. Az EU Bizottság Indikátor és Benchmarking-fejlesztési Állandó Munkacsoportjának támogatása révén (2002-től) számos új indikátor és benchmarking-típusú mérési eszköz jött létre.

1. 4. A vállalkozási ismeretek és készségek oktatása valamint az EU 2001-es Foglalkoztatási Irányelvei

Az oktatás és a képzés ágazatainak egyik feladata, hogy megértesse az emberekkel a vállalkozói szellem és a vállalkozás fogalmának értékét jelentőségét, és hogy modelleket állítson a sikeres vállalkozások mibenlétéről, a kockázatvállalás valamint a kezdeményezőkészség jelentőségéről. A tudásalapú társadalomban végbemenő társadalmi és gazdasági változások, valamint a „szolgáltatásokon nyugvó” gazdaság felé mutató fejlődési trend fényében milliók számára kínálkozik lehetőség saját vállalkozás alapítására, amelyre a tanulóknak mint egyfajta potenciális életpálya-modell elindítására érdemes tekinteniük. 

Az elmúlt évek felismertették azon új vállalkozási formák kialakításának jelentőségét, amelyek a helyi lakosság szükségletein alapszanak. A vállalkozói szellem fejlesztése fontos az egyének, a gazdaság, és az egész társadalom számára egyaránt fontos napjainkban. 

A vállalkozási ismeretek és az önálló vállalkozói készségek és ismeretek fejlesztése olyan, az EU stratégiai fejlesztéséhez a tagállamokkal közösen elfogadott cél, amelyet a 2001-es Foglalkoztatási Irányelvek is tartalmaznak (No.9.). Ezek alapján 2001-ben az alábbi (jelenleg is érvényes) elemeket határozták meg el uniós szintű munkaprogramként. Az alábbi sokrétű fejlesztési keretbe illeszkedik a vállalkozói ismeretek oktatása különböző oktatási szinteken. 

1. Kulcskérdések

1. A kezdeményezőkészség és kreativitás fejlesztése az oktatási és a képzési rendszer egészére kiterjedően, a vállalkozói szellem és vállalkozói készségek elsajátításának érdekében,

2. A vállalkozás-alapításhoz és vezetéshez szükséges ismeretek megszerzésének támogatása.

2. Végrehajtás, follow-up lépései

1. Indító-periódus: 2002 második fele és 2003 vége között
2. Indikátorok fejlesztése az elért eredmények mérésére (Indikatív lista):
   • Az önálló vállalkozók aránya a tudásalapú gazdaság különböző szektoraiban (főleg a 25-35 közötti korcsoport),
   • A vállalkozás-alapítási tanácsadást és útmutatást nyújtó oktatási és szakképzési intézmények százaléka.
3. Témakörök meghatározása tapasztalatcserére, követendő példák átvételére, és egymás értékelésére (Indikatív lista):
   • Vállalkozásba kezdő fiatal diplomások minőségi értékelése a gazdasági szektor alapján; e vállalkozások fenntarthatóságának vizsgálata,
   • Az önfoglalkoztatási modellek promóciója,
   • A vállalkozói ismeretek oktatása különböző oktatási szinteken.

Az „Oktatás és Képzés 2010” (“Education and Training 2010”) program egyesít minden európai szintű oktatási és képzési tevékenységet, beleértve a szakmai oktatást és képzést is (a „Koppenhágai folyamat”). Az 1999-ben kezdeményezett bolognai folyamatnak szintén kulcsszerepe van az Európai Felsőoktatási Térség fejlesztésében. Mindkettő aktívan hozzájárul a Lisszaboni célok megvalósításához, ezért szorosan kapcsolódik az „Oktatás és Képzés 2001” működési programhoz.

1. 5. A Vállalkozásfejlesztési Főigazgatóság (DG Enterprise) és a vállalkozási ismeretek oktatása

Az EU jelenlegi többéves programja (MAP), amely a vállalkozások, a vállalkozási ismeretek, és főként a kis-és középvállalatok (KKV) fejlesztésével (2000-2006) foglalkozik, 2006 végén jár le. 

Ennek céljai a következők:

• az üzleti szféra fejlődésének és versenyképességének erősítése;
• a vállalkozói készségek fejlesztése;
• az adminisztrációs folyamatok és szabályrendszerek egyszerűbbé tétele a vállalkozások számára;
• a pénzügyi források hozzáférhetőségének elősegítése;
• a vállalkozásokat támogató szolgáltatások, programok és hálózatok hozzáférhetőségének elősegítése.

2001 júniusában alakult meg Európai Bizottság Vállalkozásfejlesztési Főigazgatósága által kinevezett Szakértői Csoport (Expert Group on Education and Training for Entrepreneurship). 2002 novemberében a Szakértői Csoport kiadott egy közleményt a fiatalok vállalkozói attitűdjeinek fejlesztésére alkalmazott legjobb példákról (BEST). Az alapismeretekkel, a nyelvoktatással és a vállalkozói készségek oktatásával foglalkozó munkacsoport tevékenységét illetően az alábbi következtetéseket vonták le:

• Majdnem minden ország kormánya/minisztériuma – bár más-más mértékben – állást foglalt a vállalkozási ismeretek oktatáspolitikai szükségessége mellett.
• A mérőeszközök kidolgozása és a mennyiségi adatok összegyűjtése ezen a területen még mindig nagyon korlátozott.
• A végrehajtott intézkedések értékelésére többnyire csak korlátozott mértékben vagy alkalomszerűen kerül sor.
• Az alapfokú képzésben részt vevő tanulók vállalkozói szellemének fejlesztésére hozott kezdeményezések még mindig ritkák, bár ezen a szinten is kialakult néhány jó példa.

A vállalkozási ismeretek oktatásához szükséges pedagógusképzés jelenleg nem kielégítő. Ez nagymértékben akadályozza a vállalkozási készségek fogalmának bevezetését az oktatási és képzési programokba. A Vállalkozásfejlesztési Főigazgatóság Szakértői Csoportja megegyezett egy elfogadásra és közös európai használatra általános fogalomban: vállalkozási ismeretek oktatása (entrepreneurship education). E fogalom a következő két elemből áll:

• Egy tágabb értelmű pedagógiai fogalmat, amely magába fogalja vállalkozói magatartásforma és ismeretek kialakítását célozza, s amely bizonyos személyes tulajdonságok fejlesztését foglalja magába, s nem pusztán új vállalkozások létrehozására irányul;
• Egy szűkebb értelmű pedagógiai, elsősorban képzési fogalmat, amely a vállalkozás-alapítás ismeret- és készséganyagára koncentrál.

A Vállalkozásfejlesztési Főigazgatóság munkájának alapján az alapkészségekkel foglalkozó munkacsoport álláspontja az, hogy a vállalkozói szellem fejlesztése a speciális vállalkozói képességek mellett az interperszonális és állampolgári készségek tanulásához is kapcsolódik.  

E készségek kifejlesztése a specifikusabb vállalkozási ismeretanyag és készséghalmaz alapját képezi. A legtöbb ország alapfokú oktatásának nemzeti tanterve a tágabb értelemben vett vállalkozási ismeretek oktatásának fogalmát vette át. A középfokú oktatás szintjén pontosabban körülírt célokat tűznek ki, a tanulókat mini-vállalkozások vezetésére és helyi vállalatokkal való társulások kialakítására ösztönzik. Ezen a szinten a legfontosabb, hogy megtanulják, hogyan kell bánni saját tudásukkal, erős interperszonális és szociális készségekre tegyenek szert, és –mint potenciális vállalkozók - mindinkább elsajátítsák a vállalkozáshoz szükséges ismereteket. A felsőfokú oktatás új tendenciája a speciális célú kurzusok indítása, pl. annak megértésére, hogyan lehet vállalatot alapítani és vezetni, vagy felbecsülni a kockázat mértékét. A felnőttoktatásban és felnőttképzésben olyan tevékenységekre van szükség, amelyek a vállalkozói szellem fejlesztését hangsúlyozzák, különös figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokra.    

A kötelező oktatás rendszerében a vállalkozási ismeretek oktatása kereszttantervi és extrakurrikuláris stratégia szerint működik. A pedagógusok képzésének tekintetében a fő hangsúlyt arra fektetik, hogy felkészítsék az iskolákat különböző órán kívüli tevékenységek szervezésére és a helyi vállalatokkal való társulásra.

1. 6. A vállalkozási ismeretek oktatásának súlypontjai és kategorizálása

A vállalkozási ismeretek fogalmáról folytatott nemzetközi oktatáskutatás és az irányelveket meghatározó szakmai diskurzus keretében viták folynak arra vonatkozóan, hogy lehet–e egyáltalán tanítani a vállalkozási ismereteket. Bár néhány ember kétségtelenül “született” vagy “természetes” vállalkozónak mondható és bármilyen vállalkozásismereti oktatás vagy képzés nélkül is vállalkozói képességeket és magatartást tanúsít, megragadható az a fajta gondolkodásmód, amely szerint a vállalkozói készség egyfajta speciális tudást testesít meg, s éppen ezért tanítható, s tanulható¹.  

Ha elfogadjuk a vállalkozói tudásnak ezt a definícióját, ebből az következik, hogy ha a vállalkozói tudás és készség tanulható, akkor ez olyasvalami, ami tanítható. Európában jelenleg a vállalkozási ismeretek oktatása egy sokrétű oktatási és képzési formákat magában foglaló, széles pedagógiai szakterület, amelynek gazdagításához az egyetemektől az állami hivatalokig és a szakképzést nyújtó magánvállalatokig egy sor képzési szolgáltató egyaránt hozzájárul. Az alapfokú képzéstől kezdve valamennyi oktatási szinten folytatják, beleértve a felnőttoktatást és –képzést is. 

Az elmúlt évtized során a vállalkozási ismeretek átadásának pedagógiai folyamata jelentős fejlődésen ment keresztül, a strukturált oktatással és a képzési programok megjelenésével párhuzamosan. Számos kutató² különbséget, amely distinkció alapján három ismeretátadási súlypontot, egyúttal pedagógiai kategóriát határoznak meg elsősorban aszerint, hogy a tanuló a vállalkozásokról milyen tartalmi súlyponttal kapja az ismereteket: 

Az alábbi módon kategorizálják e pedagógiai folyamatot:

1. a vállalkozásról szóló oktatás,
2. a vállalkozásra való nevelés,
3. a vállalkozás során nyújtott gyakorlati képzés.

Az első kategória az ismeretek átadására helyezi a hangsúlyt és tudományos jellegű, a második célja a leendő vállalkozók felkészítése, akik saját vállalkozásukat szeretnék létrehozni és vezetni, míg a harmadik kategória - a vállalkozás során történő képzés - a második kategória kibővítése, amely a vállalkozói készségek további fejlesztéstét biztosítja a érlelődő vagy már kialakult vállalkozók számára. 

De van még néhány fontos különbség a vállalkozási ismeretek oktatásában. A vállalkozói készségeket gyakran olyan szaktudásnak tekintik, amelyet egy új vállalkozás megtervezéséhez használnak fel, de ez a vállalkozási szaktudás és magatartásforma szerepének és fontosságának csupán egyetlen aspektusa. Egyre inkább felismerik a kutatók, hogy a vállalkozói készség nem csupán egy-egy új vállalkozás létrehozásának eszköze, hanem egyúttal olyan attitűd is, amelyet mindenki saját magában alakíthat ki és alkalmazhat a mindennapi életben és munkában. Sok nagyvállalat törekszik arra mostanában, hogy dolgozóiban kifejlessze azt a vállalkozói magatartásformát és szaktudást, amely általában a kisebb vállalatokra jellemző. Ezt vállalaton belüli vállalkozói készségnek, „intrapreneurship”-nek nevezik, és rengeteg előnye származhat belőle a nagyobb vállalatoknak, amelyeknek szüksége van kreatív és innovatív ötletekre versenytársaik megelőzéséhez. Ezért, ahogy egyre többet értettek meg a vállalkozási ismeretek fogalmából az oktatás és gazdaság képviselői, e fogalom ismeret és készséganyagának oktatására való igény is jelentősen megnőtt: elsősorban az elmúlt évtizedben. 

Az oktatási rendszerek tradicionálisan nem a vállalkozói készségek fejlesztésére rendezkedtek be, hanem általában az volt a céljuk, hogy olyan alkalmazottakat képezzenek ki, akik nagyvállalatoknál vagy a közigazgatásban fognak dolgozni (Európai Bizottság, 2002). Ez a helyzet azonban változóban van, és Európában egyre inkább terjed az a nézet, hogy olyan kezdeményezésekre van szükség, amelyek elősegítik a vállalkozói kultúra, valamint a kockázatvállalás, kreativitás és innováció kialakulását. Nyilvánvaló: a vállalkozási ismeretek oktatása fontos szerepet játszik a vállalkozói szakismeretek és képességek hangsúlyozásában és fejlesztésében, hiszen a vállalkozási ismeretek oktatásának már kisgyermekkortól alá kell támasztani a vállalkozói kultúra kialakulásának folyamatát a társadalomban. Ezáltal elismerhetővé válik, hogy bár nem lehet mindenki vállalkozó, mindenkiben megvan a lehetőség arra, hogy vállalkozzon. Ezért, a vállalkozást és a vállalkozói készségek oktatását különböző szempontokból meg lehet közelíteni, például a hagyományos oktatási rendszer nézőpontjából az alapfokú képzés szintjétől a felsőfokúig, valamint a szakképzési rendszer egész vertikumából. A kérdésre a válasz, hogy vajon az oktatási-képzési intézmények mit tanítsanak, nagymértékben függ a célcsoportjuk igényeitől.

1. 7. A vállalkozási ismeretek oktatásának tartalmáról

Az Európai Unió Vállalkozásfejlesztési Főigazgatóságának Munkacsoportja pontosította és definiálta a vállalkozási ismeretek oktatásának célrendszerét és tartalmát az oktatási rendszer különböző szintjein. Ez a definíció minden olyan tevékenység fogalmi alapja, amelyet projektjeik kapcsán dolgoztak ki, s a Tagállamok számára további elemzésekhez felhasználható fogalmi keretet ad egyfajta referencia-anyagként.  

Az alapfokú oktatás szintjén a vállalkozói készségek oktatásának célja a tanulókban olyan személyes tulajdonságok kifejlesztése mint a kreativitás, kezdeményezőkészség és függetlenség, amelyek hozzájárulnak egy olyan vállalkozói attitűd kialakulásához, amely mind életükben, mind munkájuk során hasznosnak fog bizonyulni. Ebben a szakaszban a tanulás önálló és aktív formáit kell fejleszteni. Továbbá, ez az oktatási szakasz korai ismereteket és kapcsolatot teremthet a vállalkozások világával, valamint képet nyújthat a vállalkozóknak a közösségben betöltött szerepéről. A tevékenységek tartalmazhatnak projekt jellegű munkákat, játék által való tanulást, egyszerű esettanulmányok bemutatását és helyi vállalatoknál tett látogatásokat. 

A középfokú oktatás szintjén, a fent említett egyéni tulajdonságok fejlesztése továbbra is releváns marad. Emellett, a vállalkozói készségek oktatásának részét képezi az önálló vállalkozás, mint karrierlehetőség megismertetése a tanulókkal (azzal az üzenettel, hogy nem csak alkalmazott, hanem vállalkozó is lehet belőled); gyakorlat útján való tanulás—például mini-vállalkozások vezetése által; speciális képzés a vállalatalapítás menetéről (különösen szakközép- vagy műszaki iskolákban).  

A felsőfokú oktatás szintjén a vállalkozásoktatás speciális képzést fog nyújtani a hallgatóknak a vállalkozások elindításáról (és vezetéséről), ahol elsajátíthatják a valóságos üzleti terv készítésének, valamint az üzleti lehetőségek felismerésének és értékelési módszereinek készségeit. Úgyszintén ösztönözni és támogatni fogja a csírájukban levő üzleti elképzeléseket (például speciális kölcsönök, üzleti felszerelések, tanácsadás biztosításával) úgyhogy az alapos kutatómunkával előkészített projekteket megvalósításra kerülhetnek, és végül piacra kerülhetnek. 

A vállalkozói készségek szempontjából releváns személyes tulajdonságok fejlesztését illetően, a következő oktatási célkitűzésekről - főképpen az alsóbb képzési szinteken (alap- és középfokú) tettek említést a Nizzában / Sophia Antipolisban megtartott „Vállalkozásfejlesztési képzés” fórumon 2000 októberében:

• A tanulók és hallgatók problémamegoldó képességét egyre inkább fejleszteni kell. Ez maga után vonja a tervezés, döntéshozatal, kommunikáció és felelősségvállalás képességének elősegítését. Ezek a vezetői képesség jellegzetes aspektusai.
• A tanulóknak és hallgatóknak egyaránt el kell sajátítaniuk az együttműködés és hálózatépítés (networking) képességét, valamint megtanulni új szerepek vállalását stb. Ezek a szempontok főleg a szociális képességek terén fontosak.
• Tanulmányaik során, a tanulók és hallgatók tegyenek szert önbizalomra, teljesítménymotivációra, tanulják meg a kritikai és önálló gondolkodást, és legfőképpen, az önálló tanulásra való hajlandóságot és képességet. Ez jellegzetesen a személyes képességek területe.
• Az iskolai tanulóknak és a hallgatóknak meg kell tanulniuk, hogyan használják egyéni kezdeményezőkészségüket, pro-aktivitásukat és kreativitásukat, valamint késznek kell lenniük az ötleteik megvalósításával járó kockázatokkal való szembenézésre. Ezek jellegzetesen vállalkozói jellemvonások.

Európa-szerte, a vállalkozói ismeretek és készségek oktatása a hagyományos oktatási rendszeren belül történik, a vállalkozói magatartás és kreativitás serkentésére kidolgozott különféle kezdeményezések és programok révén. Az Európai Unió valamennyi tagállamában különféle oktatási intézmények gondoskodnak a vállalkozási ismeretek oktatásáról. A 3.9. fejezet számos európai ország fejlesztési eredményét villantja fel.

1. 8. A vállalkozási ismeretek oktatására kidolgozott projektek értékelési szempontjai

A kis- és középvállalkozások menedzsereinek igényei és attitűdjei gyakran eltérnek a magánvállalkozókétól, és ezeket olyan tényezők befolyásolják, mint a személyes tulajdonságok, a kezdeményező-készség, a munkahelyteremtés, a függetlenség és a nyereség utáni vágy, valamint a kockázatvállalási hajlandóság. Ezért a hagyományos oktatási modellek nem a legmegfelelőbbek a vállalkozási ismeretek oktatására. A hagyományos oktatási modellekre az a jellemző, hogy a tanár átadja tudását a tanulónak, gyakran előre meghatározott tanmenet vagy előre felvázolt tananyag alapján. A megszerzett tudás mennyisége a tanulmányi idő befejezését követően leginkább vizsgáztatással mérhető.  

A vállalkozási ismeretek oktatása viszont gyakran kevésbé áttekinthető, szemléletében pedig eltér a konvencionális oktatástól. A ‘tanárok/trénerek’ számára az jelent kihívást, hogy tevékenység-orientált módon kell tanítaniuk, és tudniuk kell használni különféle tanítási módszereket. A vállalkozási ismeretek oktatásában az oktatási létesítmények szerepét illetően néhány kutató kiemeli megszokott és a vállalkozói szemléletű oktatás közötti fő különbségeket. A megállapított különbségeket alább bemutatjuk, és bár tudományos intézményre vonatkoznak, éppen olyan jól alkalmazhatóak bármely olyan hivatalra, amelynek feladata a vállalkozási ismeretek oktatása. A tanulmányok a tanultak ’internalizálásának’ fontosságát emelik ki, és a valóságos tanulás definíciójára hivatkoznak, mint magatartásbeli változásokat eredményező folyamatra.³  

Az alábbi táblázat a hagyományos és az integrált megközelítésű oktatási rendszerek közötti különbségeket foglalja össze. 

1. 9. A vállalkozás-oktatás áttekintése Európában⁴

1. 1. 1. Bevezetés az áttekintéshez

Ahhoz, hogy a vállalkozási ismeretek oktatására vonatkozó hazai projekteket európai viszonylatban értékelhessük, valamint hogy ötleteket gyűjtsünk különböző értékelési és követési modellek kidolgozásához, érdemes bepillantani azokba az európai kezdeményezésekbe, amelyek szintén ezt az oktatási területet kívánják fejleszteni. 

Mára már általánossá vált az a felfogás, hogy a vállalkozási ismeretek oktatásának szervesen kapcsolódnia kell az élethosszig tartó tanulás folyamatához. Az alapfokú oktatás szintjétől kezdve minden korosztályban ösztönözni lehet a vállalkozói viselkedésmód és szakértelem fejlesztését. 

A legtöbb uniós országban már megszülettek az első ilyen típusú kezdeményezések. Mivel szükség van az eddigi intézkedések számbavételére és hatásuk értékelésére, az Európai Bizottság Vállalkozásfejlesztési Főigazgatósága (DG Enterprise) elindított – a Multiannual Programme for Enterprise and Enterpreneurship (2001-2005) keretén belül - egy ún. „Best Procedure” nevű, vállalkozásoktatási és képzési projektet. Ez a projekt kísérletet tesz arra, hogy megismerje és összehasonlítsa azokat az európai kezdeményezéseket, amelyek a vállalkozási ismeretek tananyagba illesztését kívánják előmozdítani, az alapfokú oktatás szintjétől az egyetemig. Erre a célra alakult egy szakértői csoport 2001 júniusában, amelynek tagjait a 15 EU-tagállam valamint Norvégia kormánya nevezte ki, irányítását pedig a Bizottság vállalta. Az alábbiakban bemutatunk számos olyan országot, amelyek szerepeltek a munkacsoport 2002-es zárójelentésében. A fejezet végén bemutatjuk a Junior Achievement Worldwide alapítványt, amely Magyarországon is aktívan működik.

1. 1. 2. Ausztria

Ausztria oktatási rendszerében egy sor olyan program szerepel, amely a vállalkozói készségeket kívánja fejleszteni vagy serkenteni, de hiányzik egy módszeresen kidolgozott stratégia, amely e rendszer valamennyi komponensét és szintjét magában foglalja. Pontosabban úgy fogalmazhatnánk, hogy az információs kampányokat és együttműködési lehetőségeket központilag dolgozzák ki a vállalatokkal és/ vagy érdekcsoportokkal, amelyeket ezután az iskolák saját érdeklődésüknek és szükségleteiknek megfelelően igényelhetnek. E projektek kidolgozása és az együttműködés előrehaladása bámulatos gyorsasággal történik. Az „Unternehmen-Bildung” projekt (www.unternehmenbildung.at) ennek a módszernek egyik sikeres példája. Az alap- és az alsó középfokú iskolák tantárgyai és oktatási módszerei jelentős eltérést mutatnak, amelyet fel lehet használni az önállóság és a „vállalkozói szellem” fejlesztésére, az oktatási rendszernek ezeken a szintjein azonban nem lehet szisztematikus , átfogó jellegű stratégiákat találni. Egyszeri, ad-hoc kezdeményezések nem elegendőek ahhoz, hogy kifejlesszék a „vállalkozói szellemhez” tartozó függetlenséget. Az általános képzést nyújtó középiskolákban és a szakközépiskolákban a hagyományos tanítási módszerek dominálnak, ezek pedig csak korlátozott mértékben buzdítanak önállóságra. Az elmúlt két tanév során a kereskedelmi főiskolákon lehetőség nyílt vállalatalapításra/ vállalkozási ismeretekre szakosodni, és számos olyan „gyakorlócég” is létezik, amely gyakorlati felkészítést nyújt az üzleti világban való tájékozódáshoz. A „Junior Projekt” (a tanulók az iskolaév időtartamára saját vállalkozásba kezdenek), amely minden felsőbb középiskola és főiskola számára elérhető, kiemelkedően sikeresnek bizonyult a vállalkozási ismeretek oktatásában, az iskolák számához viszonyítva azonban hatása csekélynek mondható. A műszaki és egyéb egyetemeken jelenleg öt tanszék – a klagenfurti, a linzi, a salzburgi (Műszaki Egyetem) és két bécsi - foglalkozik a vállalkozási ismeretekhez és a kisvállalkozások vezetéséhez kapcsolódó tárgyak oktatásával, de ahhoz képest, hogy összesen mintegy 180 000 hallgató tanul egyetemeken, a meghirdetett kurzusok hatása szintén nem tekinthető széleskörűnek. Ezeken kívül a Donauuniversität Krems-en egy posztgraduális képzés keretében évente 15-20 hallgató tanulhat vállalkozási ismereteket. Számos példával lehetne illusztrálni az iskolák (műszaki vagy egyéb) egyetemekkel valamint vállalatokkal való együttműködését, de ezek nagy része az iskolák vagy pedig az ott tanító tanárok egyéni kezdeményezésétől függ. A jelenleg futó programok még mindig elsősorban a input-orientált és nagyon kevés együttműködés irányul a várható eredményekre. Az ilyen elveken nyugvó tanulási struktúra a hallgató számára nem könnyíti meg a vállalkozási attitűd kialakítását. 

1. 1. 3. Belgium

Belgium oktatási rendszere erősen decentralizált, mivel megszervezésében három nyelvi Közösség (a francia, a flamand és a német ajkú) vesz részt. Az egyes Közösségeken belül mind a magán-, mind a közszféra kínál oktatási ellátást. Az állami oktatás szférájához tartoznak az önkormányzatok, a tartományok, és maguk a Közösségek is. Három fő oktatásirányítási keret és finanszírozási típus létezik: állami oktatás, államilag támogatott ingyenes oktatás, amely túlnyomórészt katolikus, valamint államilag támogatott „hivatalos oktatás”, amelyet a városok és a kisebb önkormányzatok szerveznek. 1989. január 1-jén, amikor az oktatásirányítás felelősségét átruházták a Közösségekre, az iskolák nagyobb autonómiát kaptak. Ezért a vállalkozási ismeretek oktatása nem egységes rendszerben történik. Ehelyett rengeteg a különböző kezdeményezés, gyakran egy-egy iskola, több együttműködő iskola, valamint kereskedelmi kamarák vagy vállalatcsoportok alkalomszerű szervezésében. Belgiumban a szövetségi kormány nem vesz részt az oktatás irányításában, hanem a Közösségek irányítják a saját területükön folyó alap-, közép- és felsőfokú oktatást.  

Több szakmai érdekképviselet egyesülésével létrejött szervezetben és tréningközpontban született már néhány kezdeményezés az alapfokú oktatásban tanulók számára. Ezek célja az, hogy fölébresszék a fiatalok érdeklődését egyes szakmák iránt. Több programot szerveznek középiskolásoknak (különösen a végzősöknek). A három Közösség hasonló sajátossága az úgynevezett „minivállalkozás” („mini-enterprise”), amely lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy minden tanévben létesítsenek valamilyen vállalkozást. 

A felsőfokú oktatásban a graduális hallgatóknak számos egyetem kínál lehetőséget vállalkozási képzésre. Néhány példa:

• A „Jeunes Enterprises asbl” által szervezett „Belgian Euro Business Challenge” program: a Challenge szimulációs piacgazdasági szituációt hoz létre, amelyben egy vezetőcsoportnak vállalatuk gyarapodását kell elérnie.
• Az „1, 2, 3, Go” nevű Business Plan Competition-ben szintén részt vehetnek hallgatók, amelynek célja a vállalkozási szellem fejlesztése Lotharingia, a Luxemburgi Nagyhercegség, Trier, Saarland és Wallonia határmenti térségében. A Louvaini Katolikus Egyetem (Catholic University of Louvain) „Vállalatalapítás” („Business Creation”) nevű interdiszciplináris kurzusa leendő jogászoknak, általános mérnököknek valamint vállalatvezetőknek szól. A Liège Egyetemen meghirdetett vállalkozási szakképzést („DES en entrepreneuriat”) igénybe vehetik az ott diplomázott hallgatók, valamint az intézmény valamennyi tanszékének tanárai.

1. 1. 4. Dánia

1996-ban Dánia Oktatási Minisztériuma megszavazott egy, a fiatalok vállalkozói ismereteinek oktatására vonatkozó kétéves akciótervet. Ennek célja az volt, hogy a fiatalokat saját vállalatuk alapítására ösztönözze, és hogy elősegítse körükben a vállalkozói attitűd elsajátítását, akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozóként dolgoznak. A terv a „Folkeskole”-tól (az alapfokú és az alsó középfokú oktatás szintje) kezdődően az oktatási rendszer valamennyi szintjére kiterjedt. Az 1996-97-es évben 21 millió dán márkát különítettek el az állami költségvetésből erre az akciótervre, és körülbelül 200 célorientált kezdeményezés jött létre e területen, amelyek közül számos projekt a tanítási folyamatot és a tanárok fejlesztését helyezte a középpontba. A kezdeményezések eredményeit széles körben eljuttatták az iskolákhoz és az érdekelt csoportokhoz konzultációk és további fejlesztések céljából. Bár az Oktatási Minisztérium nem nyújtott további kiemelt anyagi támogatást hasonlóan nagyszabású fejlesztési tevékenységekhez, számos iskola általános oktatásfejlesztési törekvései között azóta is központi szerepet tölt be ez a  terület. 

Ennek az általános kampánynak köszönhetően a vállalkozáshoz kapcsolódó témakörök, valamint az állampolgári önállóság és innováció kultúrája minden lényeges oktatási kontextusban jelen vannak. Egyes programok, például a szakképzés, valamint néhány rövidebb felsőoktatási program számára új tanterveket dolgoztak ki, amelyek jelentős hangsúlyt fektetnek a vállalkozási ismeretekre. Az alap- és középfokú képzést nyújtó iskolákban megvalósított intézkedések az attitűd, a motiváció és az olyan munkamódszerek fontosságát hangsúlyozzák, amelyek középpontjában az önképzés, a projektmenedzsment és a kreativitás kérdésköre áll. A különböző intézkedések szereplői általában a helyi iskolák és tanárok. Az anyagi eszközöket és erőforrásokat rendszerint az iskolák és a minisztérium forrásainak egyesítésével teremtik elő. 

Számos felsőoktatási program eredményezte a vállalkozáshoz kapcsolódó témák tantervi integrálását, és sokat tettek annak érdekében is, hogy szorosabbra fűzzék a felsőoktatási intézmények, hallgatók és vállalatok közötti kapcsolatokat. Az 1990-es évek során a felsőfokú képzésben kilenc vállalkozási ismeretekre és készségekre vonatkozó oktatási projekt részesült anyagi támogatásban, amelyek újabb projektek megvalósítását is magukban foglalták. A megvalósítást követően egy egyetemekből és más, e szakterület fejlesztésében érdekelt felsőoktatási intézményekből álló hálózatot hoztak létre, amelynek a minisztérium anyagi támogatást nyújtott. A közeljövőre kitűzött célok közé tartozik a vállalkozói készségeknek és magatartásformáknak az oktatásban való fokozott megismertetése.

1. 1. 5. Finnország

Finnországban a tanterv kidolgozása kettős folyamatban történik: az Oktatási Minisztériumnak alárendelt Állami Oktatási Bizottság adja ki az alapfokú iskolák (7–től 16 éves korig), a felső középfokú iskolák és a szakközépiskolák alaptantervét. Az alapfokú és a felső középfokú oktatás alaptanterve jelenleg módosítás alatt áll. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a vállalkozási ismeretek oktatására, amelyet nem külön tantárgyként, hanem integrált témaként fognak kezelni. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozási ismereteket azon tantárgyak keretében fogják oktatni, amelyek tananyagába azok legjobban beilleszthetők. Ennek módját az iskolák helyi tantervükben határozzák meg. A általános iskolai oktatás teljes idejére (1-9 évfolyamok) vonatkozó alaptanterv 2003-ban jelent meg, amelyet az intézmények 2004-2006 között fognak fokozatosan elsajátítani. Ugyanilyen lesz a felső középfokú oktatás alaptantervének ’menetrendje’. Az általános és felső középfokú iskolák nemzeti alap